A coaching hagyományosan kétszemélyes folyamat: a coach feladata, hogy támogassa az ügyfelét a céljai elérésében. Nem tanácsokat ad, hanem kérdésekkel, kreatív eszközökkel segít neki abban, hogy rátaláljon a saját megoldására. A self-coachingban ez a két személy egy és ugyanaz: a saját életed „edzőjévé”, segítőjévé válhatsz, ha elsajátítasz néhány coaching-eszközt.

Amikor még ki sem láttam a problémából…

Az volt az álmom, hogy újságíró legyek. Sikerült is bekerülnöm a legjobb női magazinokhoz, rögtön az egyetem után, de nem minden úgy alakult, ahogy elképzeltem. Szabadúszó lettem, ami az iskolapadból kikerülve, nulla munkatapasztalattal a hátam mögött kemény kihívások elé állított. Nem voltak főnökeim, sem kollégáim, még egy munkahelyre sem kellett bejárnom. Egyes egyedül magamra voltam utalva. Én voltam a saját főnököm, de enyhén szólva sem remekeltem ebben a szerepben. Az időbeosztásom romokban hevert, sőt, igazából nem is létezett. Folyton csúsztam a határidőkkel, és nem volt olyan nap, hogy elégedett lettem volna a saját teljesítményemmel. Ilyen mondatokat mondogattam magamnak: „Már megint nem voltam elég hatékony.” „Nincs kedvem dolgozni.” „Utálom az otthoni munkát.” A szabadúszó léttel járó problémákat óriásira nagyítottam, az előnyöket pedig láthatatlanná zsugorítottam. Egy idő után eljutottam arra a szintre, hogy abba akartam hagyni az egészet. Bármit, csak ezt ne! Munkahelyet nekem, de azonnal!

Jött egy lehetőség

Amikor már nagyon mélyen voltam, elkezdtem önismerettel foglalkozni. A Nők Lapja Psziché újságírójaként számtalan önfejlesztő tréningen vettem részt, és megismerkedtem a coaching módszerével is. Mivel pályakezdőként nem volt pénzem saját coachra, elsajátítottam néhány coaching-eszközt, amelyeket aztán magamon alkalmaztam.

Végre úgy éreztem, nem vagyok egyedül, van velem „valaki” – egy belső coach – aki minden nap támogat. Amint elkezdtem kívülről rálátni a helyzetemre, rájöttem: nem a munkával van a gond, hanem az én fejemben kell valamit átkattintani. Hiszen szeretem, amit csinálok! Ez volt az álmom!

Ha megváltoztatod a gondolataidat, megváltozik az életed!

A gondolataimmal volt a baj. Azokkal a történetekkel, amiket magamnak mondogattam. A naplózás nevű self-coaching eszköz rávilágított, hogy a negatív gondolataim csökkentik le drasztikusan az energiaszintemet, tehát ezt a folyamatot vissza tudom fordítani, ha kicserélem őket reálisabb gondolatokra.

Először kilenc éves koromban döbbentem rá, hogy a gondolataink mennyire befolyásolják az érzelmeinket és a cselekedeteinket. Volt két papagájom, akiket minden este ki kellett engedni, hogy szabadon repkedhessenek. Annyira gyorsan cikáztak a lakásban, és olyan alacsonyan repültek, hogy szabályosan rettegtem tőlük, és bemenekültem előlük a fürdőszobába. Az egyik ilyen alkalommal hirtelen belém hasított a gondolat: Miért is félek tőlük? Ők ugyanazok az aranyos kismadarak, akik napközben a ketrecben vannak. Csak az én fejemben alakulnak rémisztő fenevadakká, amikor kiengedem őket. Amint erre rájöttem, onnantól kezdve mintha elvágták volna a félelmeimet. Soha többé nem menekültem előlük.

Ugyanezt a technikát alkalmazom akkor is, amikor önmagamat coacholom. Kívülről nézek rá a gondolataimra, megkérdezem magamtól, hogy reálisak-e, és miután kiderül, hogy cseppet sem, átfogalmazom őket. Korábban mindig azt mondogattam: „Nekem a legrosszabb. Még munkatársaim sincsenek.” Ma már ezt mondom helyette: „Bár nincsenek munkatársaim, sokkal több emberrel kerülök kapcsolatba, mintha ugyanarra a munkahelyre járnék be nap mint nap.”

Amikor megszületett bennem a belső coach, nemcsak a munkakedvem tért vissza, hanem az életkedvem és az energiám is. Amint elkezdek rágódni, aggodalmaskodni, keseregni, panaszkodni, megjelenik, és figyelmeztet: állítsam meg a negatív gondolatokat, engedjem el őket, és térjek vissza a jelenbe. Csak így élvezhetem azt, amit éppen csinálok.

Újabb álom teljesült: tréning készült a tapasztalataimból

Kreatív önfejlesztés tréningemen bővebben mesélek arról, hogyan fejlesztettem ki magamban a belső coachot, és miért fontos, hogy kívülről lássuk magunkat. Hogyan segít ebben a self-coaching mint hozzáállás, szemléletmód, és milyen konkrét, gyakorlati eszközöket alkalmazok önmagam támogatására. Hiszek abban, hogy ha ezt a belső segítőt kifejlesztjük magunkban, sokkal könnyebben vesszük az akadályokat, nem futjuk le ugyanazokat a köröket, és nem merülünk el nyakig a problémáinkban – hiszen saját magunkhoz mindig fordulhatunk.

A 2015. decemberi Nők Lapja Pszichében megjelent egy cikk a tréningemről.

Elolvasom

Pin It on Pinterest

Share This