Van egy törpenyuszink, 2 kiló tömény cukiság. Lógó füleivel, nyomott orrocskájával, pihe-puha szatén szőrével olyan, mint egy életre kelt plüssnyúl. Sajnos a cukiságnak ára van. Szegényke nagyon sokszor megbetegszik, mert a tenyésztők által kitalált „extrákhoz” a nyuszik – vagy bármilyen más állat – anatómiája nem tud olyan gyorsan alkalmazkodni.

Molly nyuszi ezért időről időre megbetegszik, nem ritkán életveszélyes állapotba kerül, ahogy legutóbb egy héttel ezelőtt is. Sokszor hallottuk már, hogy valószínűleg nem marad meg, és már többször elsirattuk őt. Akik ismernek és szeretnek minket, látják, hogy mennyi elfoglaltságot ad nekünk ez a kis nyúl, és sokszor sajnálnak minket, hogy mennyi stresszt kell átélnünk mellette.

A szeretet nem teher

Bár tényleg nem egy sétagalopp vele az élet, mégsem éljük meg ezt teherként. Tudjuk, hogy Molly egy törékeny kis lény, és nagy-nagy szeretettel ápolgatjuk, gondoskodunk róla, hogyha szükség van rá. Lelkileg berendezkedtünk arra, hogy bármikor bármi történhet vele, és ha baj van, csak odaugrunk, és segítünk neki. Szerencsére eddig még a legreménytelenebbnek tűnő állapotokból is kigyógyult. Csodálattal tölt el, hogy mennyi életerő van benne, és hogy képes ilyen sokszor visszafordulni a halál torkából.

A szeretet életerő

Legutóbb volt a legközelebb ahhoz, hogy tényleg itt hagyjon minket. Hihetetlenül szép élmény volt megtapasztalni, hogy mennyien drukkoltak neki, aggódtak és imádkoztak érte. Megható volt érezni, hogy ilyen sokan szeretnek minket, és rajtunk keresztül őt. Biztos vagyok benne, hogy ez a sok-sok szeretet összeadódott, eljutott hozzá, és segített neki a gyógyulásban. Engem pedig ez a tapasztalat ismét megerősített abban, hogy a szeretet a legerősebb gyógyszer. Ha érezzük, hogy szeretve vagyunk, gyorsabban és könnyebben gyógyulunk. És nemcsak másoktól kaphatunk szeretetet, hanem saját magunktól is.

Minden sejtünk szeretetre vágyik

Ha megbetegszünk, gyakran haraggal fordulunk egyes szerveinkhez. Sokszor tehernek érezzük a betegséget, ami megakadályoz minket abban, hogy úgy éljünk, ahogy szeretnénk. Pedig ha egy vagy több szervünk megbetegszik, éppolyan szeretetre és gondoskodásra vágyik, mint egy beteg kisállat. 🙂 A legkevésbé arra van szüksége, hogy haragudjunk rá, szidjuk, ostorozzuk.

A testünk is akkor tud gyorsan meggyógyulni, ha a betegségében, elesettségében is tudjuk őt szeretni. Sőt, a lelki sebeink is ugyanígy gyógyulnak. Amikor valami nagyon fáj, amikor a padlóra kerülünk, bánjunk olyan szeretettel és gondoskodóan magunkkal, mint ahogy egy anya bánik a gyerekével, amikor vigasztalni kell. Ha ez sikerül, egész más lesz a mélypontjainkat is megélni. Ha a fájdalom átitatódik szeretettel, még a legelesettebb, legkeserűbb állapotunkból is fel tudunk állni.

Babusgasd a sérült részedet!

Ahhoz, hogy tudjunk magunkkal így bánni, az is kell, hogy időnként találkozzunk a saját sérültségünkkel. Mindenkinek vannak sebei, a sérüléseink is hozzánk tartoznak. Mi van akkor, ha ezeket nem elrejteni akarjuk még önmagunk elől is, hanem tudomást szerzünk róluk, és – mint egy beteg kisnyulat – szeretettel átöleljük, ápolgatjuk a bennünk élő sérült gyermeket?

A szomatodráma egyik „kockázata”, hogy felleljük magunkban a sebesültebb, sérülékenyebb részeinket. A „mellékhatása” pedig az, hogy a találkozás révén automatikusan bekapcsol bennünk az együttérzés és a szeretet testet-lelket gyógyító programja.

Pin It on Pinterest

Share This