Egy baba érkezése nemcsak biológiai folyamat. A fogantatáskor a petesejt és a spermium akkor tud találkozni, majd beágyazódva embrióvá válni, ha egy lélek úgy dönt, hogy be akar költözni a családba. Sokszor nagyon vágyunk a baba érkezésére, és úgy érezzük, minden adott a fogadására, ő mégsem jön akkor, amikor szeretnénk. Ilyenkor érdemes a felszín mögé nézni. Vajon mi gördít akadályt a kis lélek elé? Még ha nagyon vágyunk is rá, mi az, amivel tudat alatt mégis visszatartjuk őt?
Ha nem jön a baba, az minimum három lélek – ikrek esetén több 🙂 -, három sors, három életút közös ügye. Az, hogy ez a sorsösszefonódás létrejön-e, nagyon kismértékben függ a tudatos vágyaktól és akarattól. Sokkal erősebbek azok a mélyben zajló folyamatok, amelyekről gyakran mit sem tudunk. Ezeknek a felszínre hozása, tudatosítása viszont megmutathatja az utat leendő gyermekeinkhez.
Hol mondasz nemet a legnagyobb vágyadra?
Azért is szeretem nagyon a szomatodráma módszerét, mert a gyógyító játékokban pont ezekre a tudattalan folyamatokra, viszonyulásokra láthatunk rá. Hétvégén a szomatodráma-napon két hölgynél is előkerült a „miért nem jön a baba?”-téma. Mindkettejük játékában megjelent a leendő gyermekük is. Megdöbbentő volt kívülről látni, mi minden befolyásolhatja a baba érkezését vagy késlekedését, hogyan közeledik vagy távolodik a kis lélek annak függvényében, hogy mi zajlik a szülei belső világában és mi történik kettejük között.
Az egyik hölgy attól tartott, hogy a babája örökölni fog valamilyen genetikai hibát, amit kimutattak nála. A játékában a méhe és az egyik petefészke mellett a hibás gént is felállította a belső világa képzeletbeli színpadára. A hibás gén szerepét kapó szereplő nagyon hamar átalakult leendő magzattá, aki szeretne ugyan jönni, de úgy érzi, nem várják teljes szívvel. Amikor a főszereplő hölgy beállt a játékba, és találkozott a leszületni vágyó lélekkel, szinte csak a kétségeit fogalmazta meg neki. Félt attól, hogy a baba beteg lesz, és azt hajtogatta, hogy nem tudja neki azt a biztonságot megteremteni, amire szüksége lenne.
A „babát” persze mindez mit sem érdekelte, nem is értette, miről van szó, csak azt érezte, hogy várják is meg nem is. Az őt megtestesítő szereplő azt fogalmazta meg, hogy olyan érzés, mint amikor elhívnak ugyan vendégségbe, mégis azt érzed, hogy kicsit zavarsz. Így a kétségeket hallva inkább úgy döntött, hogy távol marad. Nem várt semmi másra, csak egy őszinte, szeretetteljes „anyuka-nézésre”.
A főszereplő hölgy, az „anyuka” a játék során szép lassan rájött, hogy a kétségeivel ő tartja távol magától leendő babáját. Rádöbbent, hogy azt a falat, amit érez kettejük között, ő építi fel, mert nem bízik abban, hogy minden rendben lesz. Arra is rádöbbent, hogy a leendő babája helyett akar döntéseket hozni. Eldöntötte, hogy a baba biztos, nem akar jönni, nem érezné magát biztonságban stb. Közben a baba szerepében lévő szereplő ezeket a dolgokat egyáltalán nem érezte. Sokkal inkább azt, hogy jönne, de addig nem jön, amíg nem várják tiszta szívvel, és dönteni akarnak helyette arról, hogy mi lenne jó neki és mi nem. A leendő anyuka szíve szép lassan meglágyult, és a kétségek helyét átvette a szeretet. Ebbe a hangulatba már a kis lélek is örömmel tudott megérkezni.
Mi van, ha a másik félnek vannak kétségei?
Egy másik szomatodráma-játékban az jelent meg, hogy bár a leendő anyuka nagyon vágyik már a babára, a párja nem tud ilyen könnyen és egyértelműen ráhangolódni erre a témára. Neki már van egy múltja, vannak gyerekei, vannak csalódásai a családdá válással kapcsolatban, és nem tud olyan tisztán és őszintén vágyakozni, mint a felesége.
Az, hogy ők ketten nincsenek közös platformon ebben a témában, a játékban is azonnal kirajzolódott. Ezt persze a leendő gyermekük is érezte. Az ő szerepében lévő szereplő azt jelezte vissza, hogy szeretne jönni, de nem most. Mielőtt az ő érkezésére figyelnének, rendezzék a dolgaikat egymás között, különben úgy fogja érezni, hogy neki kell összetartania a kapcsolatot, ami túl nagy teher lenne neki.
A főszereplő hölgy csalódott volt ettől, mert ő már sürgetné a baba érkezését, az életkora miatt. A játékban mégis azzal találkozott, hogy türelmet kér tőle a párja is és a leendő gyermeke is. Amint türelmesebb lett a párjával, rá figyelt és nem a babára, és nem akarta, hogy azt érezze, amit ő, a játék hangulata békésebb, nyugodtabb lett, és a „baba” egyszer csak elkezdett közeledni, mert már nem érezte azt, hogy neki kell valamit a szülei helyett megoldani.
Mi a te történeted?
Azért hiszek nagyon a szomatodráma erejében, mert végtelenül egyszerű és nagyon magától értetődő módon meg tudjuk jeleníteni egymás belső világát, tudattalan folyamatait. Mindaz, amire addig nem látott rá a főszereplő olyan tisztán, hirtelen sokkal világosabbá válik, és a változás, gyógyulás útjai is kirajzolódnak.
Emberi mivoltunknál fogva tudjuk ezt megtenni. Ha szerepet kapva ráhangolódunk az érzéseinkre, és el tudunk vonatkoztatni a gondolatainktól, nagyon tisztán és plasztikusan vissza tudjuk tükrözni azokat az érzelmi folyamatokat, amelyek egy-egy elakadás hátterében állnak. Ez történt a fenti két esetben is.
Persze mindenkinek más és más a története. Ezért nem hiszek a panelekben, a betegségek lelki okainak szótár-szerű kutatásában. A szomatodrámán mindenki személyre szabott képet kap arról, hogy benne hogy él egy adott betegség vagy elakadás. Nem terelgeti senki semmilyen irányba, hanem kap egy képet, ami a részévé válik. A szerzett élményeket viszi magával, és észrevétlenül is beépülnek az életébe a játék „tanulságai”.
Ha szeretnél Te is képet kapni a belső világodról, és válaszokat találni a kérdéseidre, gyere el a legközelebbi szomatodráma-napra vagy a tavaszi 3 napos szomatodrámás női elvonulásunkra, ahol nőiségünk legfontosabb kérdéseivel foglalkozunk.
