Amikor megfogan egy kis élet, azt csodának szoktuk hívni. Vannak, akiknél az elhatározást hamar siker követi. Szerencsére ők vannak többen. De nagyon sokan vannak olyanok is, akiknél a kis csoda hosszú éveket várat magára. Van, amikor fizikai tünet, betegség is van a háttérben, máskor az orvosok is csak széttárják a karjukat. A fogantatás csoda-mivoltját bizonyítja az is, hogy az esetek 30 százalékában az orvosok sem tudnak magyarázatot adni arra, miért nem érkezik meg a várva várt baba egy pár életébe.
Hosszú, kétségekkel, szomorúsággal, tehetetlen dühvel, gyötrelmekkel teli úton megy végig, aki évekig hiába vár a gyermekáldásra. Várakozás, reménykedés és csalódás körei indulnak be újra és újra. Megterheli a lelket, próbára teszi az erőt, kihívások elé állítja a párkapcsolatot. Szinte biztos, hogy alapjaiban formál át, rendez át mindent, kívül és belül. És talán pont ez a célja. A baba talán egy új rendbe szeretne megérkezni. A mostani rendben talán nincs meg a helye.
A helyét mi tudjuk megteremteni az életünkben azáltal, hogy alaposabban megismerjük a mostani életünk rendjét. Mi az, amire – tudattalanul – berendezkedtünk? Milyen megszokások, játszmák, hiedelmek, belső mozgatórugók jellemzik a saját és a párunkkal közös életünket? Vajon mindenki a „helyén van”-e, vagy egyenrangú párkapcsolat helyett alá fölé-rendeltségen alapuló játszmákat játszunk? Egymás hű és igaz társai vagyunk, vagy inkább szülő-gyerek, szolga-király, tettes-áldozat stb. szerepeket veszünk fel?
Átrendeződés benned, benne, a kapcsolatban
Mivel a gyermekvállalás két ember közös ügye, mindkettejüknek külön-külön és a kapcsolaton belül is szüksége lehet átrendeződésre, átalakulásra. Maga a várandósság 9 hónapja is egy nagy-nagy transzformáció. Már a foganás folyamata is az: két sejt egyesül, majd elkezd villámgyorsan osztódni, és már egész más állapotban jut el az anyaméhbe, mint ahogy keletkezett.
Ahhoz, hogy a szükséges átrendeződések megtörténhessenek, érdemes magunkba néznünk, megismerni a belső világunkat.
Milyen mintákat hozunk gyerekkorunkból? Milyen férfi/nő, apa/anyaképet kaptunk? Hogyan bántak velünk a szüleink? Milyen szerepet töltöttünk be a családon belül? Milyen hiányokat hordozunk magunkban? Milyen szükségleteink vannak, amelyeket a szüleink nem elégítettek ki, bármennyire is igyekeztek? Mindez hogy hatott ránk? Milyen hiedelmekkel azonosultunk, és milyen automatikus reakciókat működtetünk? Hogyan bánunk saját magunkkal?
Érdemes nemcsak magunkban körülnéznünk külön-külön, hanem a kettőnk közös metszetét is fontos megvizsgálnunk. Működik-e az intimitás köztünk, meg tudjuk-e osztani egymással a legbelső érzéseinket, vagy még egymás előtt is álarcokat viselünk? Egyik párkapcsolat sem tökéletes, mindegyikben vannak „elcsúszások” bizonyos területeken. Sok-sok beszélgetéssel ezeket a kibillenéseket, egyensúly-eltolódásokat helyreállíthatjuk – persze ha mindkét fél nyitott rá.
Teremts helyet a babának!
A belső világunkkal való élményszerű találkozások sora igazi, mélyreható átalakulást, transzformációt indíthat el bennünk, ami végül a várva várt baba megérkezéséhez is elvezethet. Szomatodrámás praxisom során sok olyan esettel találkoztam, amikor egyetlen egyéni konzultáció vagy csoportos szomatodráma után megtörtént az átrendeződés a hozzám forduló nő belső világában, és szinte azonnal spontán megfogant a baba– még olyan esetben is, amikor az orvosok lemondtak róla.
Csoda történt? Bizonyos értelemben igen, hiszen az új élet keletkezése messze túl van azon, amit fizikailag és racionálisan meg tudunk magyarázni. Ugyanakkor a szomatodráma nem csodatévő módszer. A hatásmechanizmusa végső soron egyszerű: a tudattalanul, önkéntelenül, gyerekkori minták alapján kialakult belső „rendjeinket”, struktúráinkat tudatossá teszi, és innen indulhat el az elmozdulás valami új felé. Kicsit olyan, mint amikor egy házat újjáépítenek. Először fel kell mérni a jelenlegi épület szerkezetét, statikáját, erősségeit és gyenge pontjait. Utána, ezeket figyelembe véve lehet elkezdeni az átépítést.
Hiszem, hogy a várandósság 9 hónapja mindenkinél egy ilyen belső átépítés. Akinél nehezen jön a baba, annál ez az időszak hosszabbra nyúlhat. Önismerettel ezeket az újrarendeződési folyamatokat – ha sürgetni nem is -, de intenzívebbé, hatékonyabbá lehet tenni, hogy a várva várt baba minél előbb megérkezhessen.
Néhány visszajelzés a sikertörténetekből:
„Nagy változás van most nálunk, mert kiderült, hogy várandós vagyok! Ez nagy csoda volt, mert eddig minden nőgyógyásztól azt hallottam, hogy nem lehet, vagy nem lehet egyszerűen gyerekem, erre tessék! Azt hiszem, ebben sokat segített a szomatodráma is! Köszönöm!”
Janka
“Korai petefészek-kimerülést diagnosztizáltak nálam, és azt mondták az orvosok, hogy még lombikkal is csak petesejt-adományozással lehet gyerekem. Erre most spontán megfogantam, amiben sokat segített az a sok oldás, amit közösen csináltunk a játékokkal. Köszönöm!”
Zsanett
“Gondoltam, megosztom veled az örömhírt, hogy 12 hetes terhes vagyok, és minden oké a babával! A műtét utáni első lombik összejött. Megbékéltem a testemmel és összebarátkoztunk, aminek az elindításában nagyban hozzájárultál. Köszönöm.“
Viki
„Tegnap csináltam egy terhességi tesztet, és nagy meglepetésemre pozitív lett…Szóhoz sem jutok. Még nagyon korai lehet, benne van a pakliban, hogy nem marad meg, vagy ki tudja mi lesz, de egyáltalán nem félek! Csak elhinnem nehéz, de semmi félelem nincs bennem. Sem attól, hogy megmarad, sem attól, hogy nem marad meg. És úgy érzem, ez a nyugodtság, ez az “egyben levés” köszönhető a szomatodrámának.”
Timi
„A szomatodráma-játékunk után szinte azonnal elmúltak a pattanásaim. Minden eltűnt az arcomról! És rá pár hétre kiderült, hogy kisbabát várunk! Érzem, hogy szabad, és nagyon boldog vagyok. Rettentő hálás vagyok Neked, köszönöm!”
Timi
„Májusban voltam nálad szomatodrámán és már jóideje tervezem, hogy visszajelzek neked. Aligha lehet szavakkal kifejezni, ami ott történt és amit azóta is érzek és elmondhatatlanul hálás vagyok neked a megtapasztalásért. A nálad szerzett felismerések nyomán még sokat dolgoztam magamon és most örömmel osztom meg veled, hogy (bár még nagyon az elején vagyunk) kisbabát várunk. Leírhatatlan az örömünk és végtelen a hálánk a segítségedért.”
Bogi
„Kedves Aliz! Szeretettel küldöm ezt a képet, ami azért fontos nekem, mert a nyári szomatodráma után fogant meg a babánk, 12 hónap sikertelenség után. Kívánom, hogy másnak is ilyen sikeres legyen a szomatodráma.”
Edina
