Autoimmun pajzsmirigy-betegség, szűnni nem akaró fejfájás, gyomorfájdalom, kínzó izomfeszültség, evészavarok… Mostanában ilyen problémákkal fordultak hozzám a kliensek. Mindannyiuknál egy belső harcot találtunk a tünetek mögött: a bennük élő bíráló, utasító, mindent jobban tudni akaró belső kritikus, a kudarckerülő belső védelmező és az érző, a jogos szükségleteit kielégíteni vágyó belső gyermek konfliktusát. Ez a belső harc végül egy állóháborúvá vált, megbénítva és megakadályozva őket abban, hogy előre haladjanak az életükben, és úgy éljenek, ahogy legbelül szeretnének.
Az önszabotázs azt jelenti, hogy hiába törekszünk valami felé, rendre kigáncsoljuk magunkat, mielőtt elérnénk a vágyott célt. Ha elképzeljük ennek a lélektani folyamatát, és megszemélyesítjük a szereplőket, az valahogy így nézne ki:
- Van egy hang, amelyik nonstop utasításokat osztogat: “Azt kell csinálnod, hogy…, úgy kellene csinálnod, hogy…, ezt nem jól csinálod…, ezen és ezen kell javítanod…” Nevezzük őt Belső Kritikusnak (BK), aki mindig tudja – vagy legalábbis tudni véli -, mi a helyes és mi a helytelen, nagyon racionális, és képviseli az összes – vélt vagy valós – társadalmi és egyéb elvárást. Ő általában nagynak és erősnek mutatkozik, és igyekszik minél jobban leuralni, kontrollálni az életünket, mint egy szigorú szülő.
- Van egy másik hang is, amelyik meg azt mondja: „Inkább ne csináld, mert lehet, hogy kudarcot vallasz, és az nagyon rossz lesz neked. Jobban jársz, ha inkább nem csinálsz semmit. Abban nem lesz hiba, abba nem lehet belekötni. Ha észrevétlen maradsz, nem esik bántódásod.” Ő a Belső Védelmező (BV), aki leginkább talán egy túlféltő, túlóvó, aggodalmaskodó anyához hasonlítható, aki burokban akarja tartani a gyerekét.
- Kettejük között pedig ott őrlődik a tiszta, ártatlan Belső Gyermek (BGY), aki legbelül pontosan érzi, mire lenne szüksége, merre szeretne haladni, de nem tud, mert ide-oda rángatja a Belső Kritikus és a Belső Védelmező. Hol az egyik, hol a másik kerül túlsúlyba. Ha a Belső Kritikus nagyon erőre kap, és kíméletlenül osztogatja az utasításokat, akkor a Belső Gyermek egy idő után túlterhelődik a sok parancstól, tiltástól és elvárástól, és a Belső Védelmező (túl)óvó karjaiba menekül. Ha pedig a Belső Védelmező kerekedik felül, akkor Belső Kritikus nem hagyja őt békén: folyamatosan bírálja, minősíti, amiért passzív és nem csinál semmit.
Nagyon sokan ebben a folyamatos belső harcban, ide-oda rángatódásban élik az életüket, és ezt megsínyli a Belső Gyermekük, aki az intuíciót, az ösztönös tudást, a belső hangot képviselné – ha hagynák őt szóhoz jutni, ha bíznának benne.
A tőle való eltávolodás és az őt elnyomni igyekvő belső harc sokféle tünetet okozhat: evészavart (a túlevés és a bűntudat váltakozását), függőségeket vagy akár szűnni nem akaró diszkomfortérzetet, fizikai fájdalmakat, autoimmun betegségeket.
A túl erős Belső Kritikus menekvésre vagy lázadásra buzdít
Akinél nagyon nagy hatalmat kapott a Belső Kritikus, és az élete szinte minden területét uralja (folyamatosan bírál, parancsolgat, tilt, elvár és kritizál), az olyan, mint amikor a háborúban túlerő van, és egyszerűen letarol az ellenfél. Addig jön, addig nyomul, amíg fokozatosan visszaszorít az utolsó mentsváradba, ami egy nagyon szűk hely. Beszűkíti a teredet, a lehetőségeidet, teljes uralomra tör, és lekorlátoz.
Ez a diktatúra-szerű légkör, ahol valaki mindig megmondja, mit kell csinálnod, egy idő után nagyon fárasztó. Fárasztó mindig megfelelni az utasításoknak, végtelenül kimerítő folyton hallgatni a parancsok és tiltások özönét.
Milyen kiutat talál a Belső Gyermek? Elmenekül az elnyomó erő elől vagy fellázad ellene. Ha elbújsz és menekülsz, akkor ahelyett, hogy haladnál előre a céljaid felé, visszabújsz a csigaházadba. Beletörődsz, hogy „neked ennyi jutott”, feladod, visszahúzódsz, lemondasz a vágyaidról. Azt érezheted, hogy neked nem osztottak lapot, mindenki más remekül boldogul, de neked úgysem fog soha sikerülni, amit annyira szeretnél.
Az is lehet, hogy a Belső Gyermeked nem beletörődik a sorsába, hanem fellázad az elnyomója ellen. Mi történik ilyenkor? Az idő egy részében engedelmeskedik a szigorú Belső Kritikusnak, majd amikor már nem bírja tovább, fellázad. Csak azért is sokat eszik, csak azért is iszik, drogozik, vagy épp tevékenységekbe, kapcsolatokba menekül. Kialakul egy függőség, ami valójában egy menekülés a túl szigorú Belső Kritikus elől. Ahogy korábban is írtam, egyenesen a Belső Védelmező karjaiba menekülünk ilyenkor, aki pedig azt mondja: „Nyugodtan edd meg azt a csokit/sütit, nyugodtan igyál annyit, amennyit bírsz, vedd meg magadnak a századik cipőt is, hiszen megérdemled. Túl sokáig voltál elnyomás alatt. Most itt a te időd, használd ki!” De a Belső Gyermek itt csak átmenetileg talál kielégülést. Megelégedettséget egyetlen függőség sem hoz. Ehelyett elindít egy ördögi kört: a túlzott kontroll elől menekülve a teljes kontrollvesztésben találjuk magunkat, ami miatt aztán bűntudatot érzünk, és visszatérünk a Belső Kritikus katonás rendjébe. És ez így megy újra és újra.
Jellemző példa erre, amikor valaki a túlevését úgy próbálja kezelni, hogy elkezdi nagyon erősen kontrollálni, hogy mit, mikor és mennyit eszik. Aztán ezt persze nem tudja a végtelenségig tartani, hiszen egy idő után belefárad, és akkor jön megint a kontrollvesztés. Olyan ez, mint egy ping-pong mérkőzés, ahol a Belső Kritikus és a Belső Védelmező pattogtatja egymás között a labdát, aki a Belső Gyermek. Soha nincs megnyugvás, soha nincs megelégedés, hanem örökös mérkőzés, harc van.
A valamit akaró elnyomó erőt alakítsd át át támogató Erővé!
Akár a Belső Kritikusról, akár a Belső Védelmezőről beszélünk, mindkettő akar valamit. A BK azt akarja, hogy mindig helyesen cselekedjünk, jól viselkedjünk, minden elvárásnak megfeleljünk. A BV pedig meg akar védeni minket a kudarctól, a bukástól, és azt akarja, hogy jól érezzük magunkat – még ha az nem túl egészséges és néha unalmas is (lásd függőségek, passzivitás). Ráadásul folyamatos harcban állnak egymással. Olyanok, mint a jó zsaru-rossz zsaru. Vagy mint egy túl szigorú meg egy túl engedékeny szülő.
A Belső Gyermeket ezáltal mindig valamilyen akarat irányítja: nyomás és ellenállás, túlpörgés és túlzott passzivitás, uralkodás és lázadás ciklusai váltogatják egymást – aszerint, hogy épp a BK vagy a BV erősebb. És BGY-t senki sem kérdezi meg, hogy egyébként ő mit szeretne.
Ebben a belső háborúban élni nem túl boldogító: rámehet a testi-lelki egészségünk, a kapcsolataink, az életünk. Mi van helyette? A Belső Kritikus és a Belső Védelmező nem kell, hogy az ellenségünk legyen. Nem kell, hogy örökké háborúzzanak, és vagy az egyiknek, vagy a másiknak adjunk igazat. Szót kaphat a Belső Gyermek is, hiszen ő az intuíció, a megérzés, a belső iránytű. Mi lenne, ha először őt kérdeznénk meg, és csak utána adnánk át a szót BK-nak és BV-nek? Hiszen nekik is fontos szerepük van.
A Belső Kritikus – ha nem működik túl és nem uralkodik -, akkor inspiráló, motiváló, kihívásokat támasztó, mozgásba lendítő pozitív erővé válik. A Belső Védelmező pedig a túlóvás, túlvédés helyett átalakulhat egy finom óvatossággá, elővigyázatossággá, aki megvéd minket a valós veszélyektől. A háborús állapotok, az egymásnak feszülés helyett így válhat hármójuk egy egymást erősítő és támogató egységgé, egy nyugodt erővé, ami nem egyhelyben tart, nem lebénít, hanem visz előre a céljaink felé. Így lehet véget vetni az önszabotázsnak, és itt kezdődik az önszeretet.
Olyan ez, mint egy ideális család, ahol a szülők kíváncsiak a gyerekre, őt látják – nem pedig a saját akaratukat nyomják keresztül rajta vagy a saját félelmeiket vetítik rá -, ugyanakkor képesek őt kihívások elé állítani, kereteket biztosítani és ha kell, megvédeni. Sok családban inkább az elnyomás-uralkodás-túlkontrollálás és a túlóvás-túlféltés körei váltogatták egymást, ami a felnőttkori önszabotázs melegágya. Ahhoz, hogy a családi örökségen változtatni tudj, és megtaláld magadban az ideális belső családot, önismeretre van szükség. Ha felismered, hogy bánsz magaddal, az utat nyit a változás és ezen keresztül az erőd megtalálása felé.
Ha szeretnél jobb viszonyba kerülni önmagaddal, és önszabotázs helyett elindulni az önszeretet és öngondoskodás útján, gyere el a következő csoportos szomatodráma-napra október 23-án vagy jelentkezz be egyéni konzultációra! Szeretettel várlak.
