Vannak, akik túlsúllyal küzdenek, és bármit tesznek, nem tudják leadni a felesleget. Sokaknál az evés egyfajta önnyugatás, stresszlevezetés. És van olyan is, aki nem élvezi igazán az ízeket, számára az evés csak „tankolás”. Akár túl bensőséges, akár túl semleges kapcsolatot ápolunk az ételekkel, mindkettő arra utalhat, hogy valami legbelül hiányzik: a biztonság, a stabilitás, a gondoskodó, tápláló, megnyugató, vigaszt nyújtó, törődő szeretet.
A túlevés egyfajta függőség. Aki folyton enne, és nem bírja abbahagyni a csipegetést, általában valamilyen belső hiányt, ürességet próbál az ételek által betölteni. Azért kell mindig valamit magához vennie, mert belül valami hiányzik. És ez a valami általában a szeretet, a törődés, a biztonság.
A kisbabáknál nem véletlenül van a „komfortszopi”, amikor már nem esznek, csak még egy darabig anyukájuk mellén maradnak és finoman szopizzák. Ilyenkor nem fizikai táplálékot vesznek magukhoz, hanem lelki, érzelmi tápanyagot: szükségük van édesanyjuk testének közelségére, megnyugató melegségére. Ettől ellazulnak, megnyugszanak, könnyebben emésztenek, és még fájdalomcsillapító szerepe is van a komfortszopinak. Megélik, hogy nyugodtan ellazulhatnak, mert biztonságban vannak, szeretve vannak.
Ez a megnyugtató, biztonságos közelség nem mindenkinek ismerős. Lehet, hogy az anyukája korán visszament dolgozni, mert el kellett tartania a családot. Vagy mindkét szülő sokat dolgozott, és nem jutott elég idő a gyerekekre. Esetleg megkapott mindent fizikai szinten: ruhákat, játékokat, finom ételeket -, de nem volt igazi érzelmi táplálék, közelség, intimitás, mély, gondoskodó, vigaszt nyújtó törődés.
Akinek mindez hiányzott, felnőttként külső dolgokkal próbálhatja pótolni: evéssel, dohányzással, alkohollal, drogokkal, vásárlásfüggőséggel, sorozatfüggőséggel stb. Ezek persze csak gyenge pótlékok. Valódi érzelmi biztonságot nem adnak, csak pillanatnyi kielégüléseket – számos káros mellékhatással.
Ahhoz, hogy meg tudj szabadulni a függőségeidtől – legyen az túlevés vagy bármi más -, meg kell ismerned a hiányoktól szenvedő belső gyermekedet. Közel kell menned hozzá, és átérezni a fájdalmát, szomorúságát, bizonytalanságát. Ezután tudod majd őt szeretettel átölelni, és megadni neki azt az érzelmi biztonságot és stabilitást, amit gyerekként a szüleid nem tudtak megadni.
A belső gyermekedhez a legrövidebb út a testeden keresztül vezet. A testedben zajló folyamatok – a tüneteid, a túlsúlyod – a belső gyermeked jelzései. Ha hajlandó vagy arra, hogy ne csak a tüneteket kezeld, hanem valóban mélyen megértsd a tested üzeneteit, azáltal a belső gyermekedhez kerülsz közelebb, és meg tudsz érkezni az (ön)szeretet biztonságos melegségébe, ahol már nincs szükség külső pótlékokra, mert ott vagy önmagadnak.
