Szerző: Zádrovich Aliz | jún 6, 2019 | blog
Gyereknapon a Városligetben találtunk a férjemmel két elveszett kisfiút. Csak masíroztak előre ijedten, megállíthatatlanul, és közben keservesen sírtak. Keresték a szüleiket. Annyira meg voltak rémülve, hogy hiába szóltunk bármit hozzájuk, nem reagáltak. Csak sírtak...
Szerző: Zádrovich Aliz | jún 3, 2019 | blog
Sokszor azt gondoljuk, erősnek lenni azt jelenti, hogy elrejtjük a gyengeségeinket, kudarcainkat a világ és önmagunk elől. Felveszünk egy merev tartást, zokszó nélkül próbálunk helytállni, a szemünket a célon tartva megyünk előre, nem törődve másokkal és a...
Szerző: Zádrovich Aliz | máj 25, 2019 | blog
Sokszor mondogatjuk, hogy elégedetlenek vagyunk valamelyik testrészünkkel. „Utálom a nagy hasamat.” „Ki nem állhatom a vastag combomat.” „Ha lehetne, legszívesebben levágnám magamról ezt a hájat.” A belső világunkkal, a bennünk mélyen zajló érzésekkel, a múlt...
Szerző: Zádrovich Aliz | máj 15, 2019 | blog
Amikor először keresett fel valaki azzal, hogy van egy zavaró ránca, és ezzel szeretne szomatodrámázni, meglepődtem, de nyitottan álltam hozzá a témájához. Végül is a ráncaink is a testünkön vannak, a részeink, miért is ne lehetne játékosan ránézni a mögöttük rejlő...
Szerző: Zádrovich Aliz | máj 9, 2019 | blog
Egyéni konzultációkon többször is előkerült mostanában a bajban való összekapaszkodás témája. Egy-egy betegség vagy termékenységi probléma sok mindenre tanít, például arra is, hogy tudunk-e, merünk-e segítséget kérni, megosztani a bánatunkat a hozzánk közel állókkal,...
Szerző: Zádrovich Aliz | máj 7, 2019 | blog
Anyák napján volt a legutóbbi csoportos szomatodráma-nap, és egy kivétellel mindenki játékában az édesanyjával való viszony került elő. Életünk egyik legmeghatározóbb kapcsolatáról van szó, a „nulladik” kapcsolatról, amit megtapasztalunk. Nem csoda, hogy gyakran a...
