“Drága Aliz, el tudnám sírni magam a boldogságtól. Úgy éreztem, hogy tudnod kell, hogy a szomatodráma óta azonnal éreztem a változást a testemben, napokig figyeltem minden rezdülését és tudtam hogy most már rendben lesz a tünetem. Két hét telt el azóta és bármilyen különösen hangzik, de bátran kijelentem: megszűnt a hajhullásom. 🙏🏻❤️ Eddig szorongva, könnyes szemmel tisztítottam ki hajmosást követően a lefolyót, tincseket szedtem ki belőle, azon gondolkodtam, hogy parókát veszek. Ma a hajmosást követően minimális hajszálmennyiséget találtam. Hihetetlen. Tudtam és hittem benne, de hogy ilyen gyorsan és látványosan lesz eredmény azt legmerészebb álmaimban sem reméltem. És képzeld, egy randin egy udvarlóm kedvesen megemlítette, hogy milyen szép a hajam. Csodálattal nézte. Életemben soha nem mondták még ezt. Hát ezt is megélhettem. Hála és áldás érted, az elhivatottságodért. Szóval köszönöm. A magunkkal vívott belső harcban évtizedekig szenvedhetünk, pedig mindenre ott a megoldás: szomatodráma.”

Maga a módszer egészen lenyűgözött. Őszintén szólva nem hittem, hogy ennyire működik, hogy ennyire egyszerű és ennyire csodálatos. Örülök, hogy elmentem és a saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy hogyan működik a morfogenetikus mező. Igazán könnyed és felemelő élmény volt. Játékosként benne lenni mások játékában, és megkérdőjelezhetetlenül érezni/megélni a szerepet fantasztikus volt, engedni, hogy az érzések vigyenek magukkal látni, ahogyan kibomlik egy-egy sors, az elakadások. Saját játékom nagyon sokat adott. Arra számítottam, nagy újdonságra jövök majd rá. Ez nem így történt, viszont az, hogy más szemszögből láthattam rá egy már ismert problémára, illetve hogy a helyzetben benne játszhattam, “főhettem” tét nélkül, és  megÉREZHETTEM a megoldást, hogy “ez így jó lesz!” nagyon megnyugtató volt. A nyakfájásom azóta sokat javult 🙂

“Miben segített a szombati játék? Beleállhattam, újra átélhettem egy konfliktushelyzetet, ahol egyszerűen lefagytam. Ugyanúgy, mint gyerekkoromban. Az, hogy a játék során kimondtam a régen ki nem mondott (ki nem mondható) szavakat, gondolatokat, érzéseket, hirtelen leválasztott erről a magamról kialakított hamis képről, és arról a megszokott védekező mechanizmusról, amit olyan hosszú éveken keresztül, kiskoromtól fogva éltem. Úgy érzem, hogy felszabadultam. Tegnap már meg tudtam mondani a főnökömnek azt, amiről azt gondoltam, hogy nem az én dolgom megcsinálni. Folyamatosan felismerem, és tudatosítom a saját értékeimet, és azt, hogy képes vagyok kimondani azt, ha valami nem tetszik. Mivel nem köt gúzsba a múlt, tiszta fejjel és őszinte érzésekkel lehet megnyilvánulnom. Még egyszer köszönöm, Aliz, hogy ebben a feloldozó játékban támogattál.